Gyenge vagyok. Ezt kétségtelen. Hagyom, hogy befolyásoljanak, hogy mások irányítsanak. Mármint érzelmileg, amúgy erősnek tűnök vagy vagyok, nem is tudom. Már harmadik napja várom, hogy válaszoljon a levelemre, amiben megírtam, hogy többet nem akarom látni. Nem túl nehéz, nincs is az országban, majd persze lesz pár hét múlva, de az már egy másik történet. Azt várom, hogy megírja, sajnálja, pedig megkértem, ne tegye. Mindegy, "szeretek" szembesülni a visszautasítással, nincs több reménykedés. De közben persze reménykedem, s ha meglátnám a levelet, tudom, hogy tovább már nem lehet. Végülis már így is adtam neki elég időt, hónapokat, ez az utolsó, végső és kétségbeesett lépés... Olvastam egy cikket a vesebetegségekről. Azt írták a vesekövek megkövesedett elfolytott érzelmek. Most próbálok nem veseköveket növeszteni. Mikor olvastam, eszembe jutott egy barátnőm, akinek nemrég veseköve volt. Azt mondta, sok a kimondatlan sérelem a kapcsolatában, és persze a másik félnek is veseköve van. Legalább én kimondtan. Gyakorlom a pozitív gondolkodást. Igyekszem mindenben meglátni, már amikor eszembe jut, és már amikor kimozdulok a lakásból. Azon gondolkozom, hogy a betegség tart itthon, hogy végre gondolkozzak, vagy én tartom magam itthon úgy, hogy beteggé teszem magam, avagy ez a harmadik személy tesz beteggé, és akkor csessze meg ő. De persze nem, ő most nagyon jól érzi magát egy csodás helyen.
Néhány éve egy barátom - aki legalábbis részemről több volt - azt mondta, hallott egy bizalmat erősítő feladatról, amit szerinte ki kéne próbálnunk. Tél volt, hó, éjszaka, minusz tíz fok. A szokásos, dőljek hátra és majd ő elkap. Hátradőlem és puffantam a hóban. Azt mondta: "hogy ne bízz bennem". Azon gondolkodom, vajon nem jobb ez így. Megmondani: "felesleges bíznod bennem, nem szeretlek, nem is foglak, csak kihasznállak, amíg jó nekem, aztan továbbállok, de te vágj jó képet ehhez, különben oda a móka...". Mi alapján lesz valaki kegyetlen egy ilyen mondattól és mi alapján őszinte. Ha őszintén magamba nézek, azt látom, ha valaki ezt mondaná nekem, az tetszene. Beteg vagyok a normális emberektől, akik adott sablon szerint élnek, még a szemétségük is sablonos, csalni, hazudni is csak unalmasan tudnak. Valószínűleg éppen emiatt a perverz hajlamom miatt talál meg minden kattant. Most akkor jól kéne éreznem magam?