Ha a választottunk tükör, s hibái, amik akár éppen szakításhoz vezettek, valójában a mi hibáink, amikkel nem tudunk szembesülni, akkor el kell gondolkodnom, hogy valaki egész más vagyok, mint azt ezelőtt hittem. Jelen állás szerint: önző, kalandokra éhes, dönteni nem tudó, erőszakos, hirtelen haragú, makacs de egyben befolyásolható, hazug, nemtőrődöm vagyok. Most, hogy leírtam, nem is tűnik olyan képtelenségnek.
Még mindig nem írt. Miért gondolom, hogy valaki válaszol egy olyan levélre, amiben megkérem, hogy többet ne kommunikáljon velem semmilyen formában...
Ma kivételesen jókedvűen indult a napom. Már nem vagyok kezdő ebben, s nem vonok le messzemenő következtetéseket az ilyen tűnékeny jókedvből. Nem gondolom, hogy végre tartósan a horizont fölé emelkedem. Mindenesetre jó jelnek vettem, hogy kimozdultam. Aztán valahogy délután elkezdett hanyatlani az életkedvem. Rendben, hogy függésben élünk, s rosszkedvünk ráfoghatjuk a frontokra, a közlekedésre, a barátainkra stb., na de mikor pár napja már csak belső dühöngésben létezem, egyszercsak eljön az az idő, amikor előjönnek belőlem a fájó szép emlékek. Mazohista vagyok, nem kétséges. Ha viszont én az vagyok, akkor neki is annak kell lenni.